Április 6-án csapatunk két időfutam kedvelő versenyzője – Lippai Marcell és Szabó Bálint Solt – indult a Vác fölé magasodó Naszály bányáinak meghódítására. A 6,2 km hosszú, 250 m szintemelkedésű hegyi időfutamon Solt az abszolút 3, míg Marci az abszolút 5. helyet szerezte meg. Az átlag 4%-os emelkedőn versenyzőink 28 km/h feletti átlagsebességgel suhantak felfelé. Köszönet illeti szponzorainkat, és szurkolóinkat, akik nélkül ez a nap sem lett volna ilyen fényes.
Március 31-én 3 fővel indultunk a 16. Sajó Péter emlékverseny amatőr futamában. Csapatunkat Lippai Marcell, Sasvári Dániel és Szabó Bálint Solt képviselte. Segítőnk ezúttal is Lippai Mihály volt. 3 kört kellett megtenni a 25 km-es dimbes-dombos pályán, végül egy 2,5 km hosszú emelkedő tetején volt a befutó. A közös bemelegítés megint elég kurtára sikerült, így reméltünk, hogy nem kezdik túl nagy tempóval a versenyt.
A rajt után közepesen erős tempóval indult meg a mezőny, de nem kellett sokat várni az első akciókra. A terveknek megfelelően a meredekebb dombokra összpontosítottunk, így tüskéről-tüskére morzsolódott le a mezőny. Az első kör felére már csak egy kb 20 főt számláló mezőny maradt. Innen 2-3 összehangolt támadással sikerült kialakítani egy 7 fős elmenést, amiben mindhárman benne voltunk. Lánctalpazással folytattuk a versenyt, szoros egyetértés volt a szökevények között. Miután látótávolságon kívülre kerültek az üldözők, nekünk is érezhetően esett a tempónk. A következő másfél kör elég eseménytelenül telt, néha egy-egy dombon erősebben mentünk fel.
A 3. kör elején a 10%-os dombon Dani támadott és pár méterre eltávolodott, Szőke Gáborral (Saxum KSC) a kerekén. Marcival láttuk, hogy a többiek most nem tudják átvenni a támadást, így én is felugrottam Daniék párosára, akik okosan megvártak. Marci pedig kontrollálni igyekezett az üldözőinket. A 3 fős elmenésben is szépen együtt dolgoztunk, így hamar eltűntek üldözőink a dombok mögött. Danival az utolsó emelkedőn terveztük eldönteni a szökésben résztvevők sorrendjét, de a Saxum-os srác nem akarta kivárni, így nyitott egy 15 km-es hajrát. Hagytuk kicsit eltávolodni, de biztonságos távolságban tartottuk. Az utolsó 3 km-hez érve felforogtunk Gáborra és amint felértünk rá, támadtunk. Dani beállt még egyet szusszanni a szökevény mögé és aztán támadott. Biztonságosan, meggyőző előnnyel hazaértünk és elhoztuk az amatőr férfi futam első 2 helyét. Köszönjünk szponzoraink támogatását! Az utazásban a Ceglédi Autóház Skoda Octaviaja volt szolgálatunkra. A verseny közbeni frissességünket a Penco termékeinek köszönhetjük.
Március közepén, a Narke Cycling Team egy 8 napos makarskai edzőtáborral zárta az alapozási időszakot. Az időzítés optimálisra sikerült, a tábor záró napja után egy héttel rajthoz is álltunk a tihanyi évadnyitó versenyen. Nagyok voltak az elvárásaink magunkkal szemben. Egyrészt Sasvári Dániel révén címvédőként sorakoztunk fel a rajvonal mögött, másrészt ez volt a Narke bemutatkozó versenye. Szerettük volna megmutatni, hogy számolni kell velünk a szezonban. A versenyzői gárdát Balogh András, Lippai Marcell, Popovics Gergely, Sáska Zoltán, Sasvári Dániel és Szabó Bálint Solt képviselte. Segítőink Olasz Laura és Lippai Mihály voltak, akiket ezúton is köszönet illet.
A Félsziget Kupa viszonylag hosszúnak számít hazai viszonylatban. 9 kört kell megtenni a Balatonba nyúló földnyelven, miközben 9-szer megmásszuk az apátsághoz vezető meredélyt. A versenyt hagyományosan egy rövid, azonban a verseny végére kifejezetten fárasztónak tekinthető emelkedő zárja. A táv 110 km, és közel 1000 m szintemelkedést tartalmaz.
A szezon első versenye mindig ideges versenyt hoz, ebből adódóan igyekeztünk folyamatosan elől helyezkedni. Ez a támadások kezelése szempontjából is ideális. Az első két kör a szokottnál erősebbre sikerült. Valószínű a kellemes 20 fokos, napos idő is erősen motiválta a versenyzőket.
Dani idén is bekerült a döntő elmenésbe: „Az 5. Körben kibontakozóban volt egy esélyes szökési kísérlet, amit jónak láttam, ezért itt próbáltam többet belerakni. Erősen kiállva a nyeregből téptem a pedált, azonban kiakadt a bal lábam és elestem. Szerencsére a mezőny ki tudott kerülni és nem lett senkinek baja belőle. Leesett a láncom, amit az út szélén gyorsan visszaraktam és még a leszakadó versenyzőket elkaptam, így fél kör alatt visszazárkóztam a mezőnyhöz. Gyorsan megérdeklődtem a csapattársaimtól, hogy van-e elől elmenés, de nem volt senki. Elég jó erőben éreztem magamat és még ebben a visszaérős körben az apátsági emelkedőn el tudott menni egy 8 fős szökés, ahová sikerült csatlakoznom.”
“Egy körön keresztül elég komoly tempóval lánctalpaztunk. A csapatom hátul szépen kontrollálta a mezőnyt és összefogás sem volt a mezőnyben, hogy utolérjenek minket. Amikor már messze voltak a többiek, akkor kicsit visszavettünk és így mentünk el egészen a célig. Mindenki fáradt volt már és csak az utolsó 300 m-en kezdtük meg a hajrát. Én utolsóként kezdtem meg a sprintet, de sajnos kicsit kevésnek bizonyult, hogy mindenkit lekerüljek és így 3. lettem. Köszönöm ezt a remek csapatmunkát, ami példa értékű volt!”
Az utazásban a Ceglédi Autóház volt a segítségünkre, akik egy gyönyörű, új Skoda Octaviát biztosítottak nekünk a 2019-es szezonra. Végre versenykörülmények között is tesztelhettük a Penco termékeit, amik energiával láttak el minket a verseny közel 3 órás időtartamára. Köszönjük szponzoraink támogatását!
Július 15-én Magyarország legtökéletesebb aszfalt-csíkján, a Hungaroringen rendezték meg a Tour de Ring 24 körös kerékpárversenyt. A 4,3 kilométer hosszú, 40 méter szintkülönbséget tartalmazó pálya különleges kihívásokat jelent a résztvevők számára. Szembeszeles célegyenes, gyors, nagyívű kanyarok, lendületes emelkedő és lejtőzés is biztosította a verseny változatosságát.
Az Epronex csapatát Popovics Gergely (Pogi), Sáska Zoltán (Sasi), Sasvári Dániel és Lippai Marcell képviselte. A kis létszám miatt a taktika a verseny abszolút kontrollálása helyett inkább támadásokra való reagálásra összpontosult.
Rövid technikai értekezlet után reggel 10 órakor lőtték el a rajtot. Fokozott figyelmet igényelt a pályán való 24 órás versenyen résztvevők biztonságos kikerülése. Az első pár körben Sasvári Dani vezetett közepesen kényelmetlen tempóban, hogy ezzel megrostálja a kb. 140 fős mezőnyt. Sajnos még így is maradt olyan, akin látszott, hogy tapasztalatlan, bizonytalanul vette a kanyarokat, ami az ötödik körben, az első hajtűjében bukáshoz vezetett. Szerencsére Epronex csapattag biztonságos helyezkedés miatt nem került bele a balesetbe.
Popovics Gergely az ötödik kör folyamán ment egyedül szökésbe, ám a mezőny nem engedte őt látótávolságon kívül 3 kör után be is fogták. Ezután szinte azonnali kontrázásként Sasvári Dani próbálkozott, ám előnye egy egész kört sem élt meg. A következő öt körben ismét Pogi adta az üldözésre való okot a mezőnynek másodmagával, ezzel egy kis pihenést biztosítva a csapattársaknak. Egyértelműen látszott, hogy sok erős riválissal van dolgunk, akik mind képesek effektíven összedolgozni a támadások neutralizálásában.
A 13. körben egy 5-6 fős csoport tudott eltávolodni, benne Sasival és Danival. A csapat szempontjából ez egy ideális helyzetnek tűnt, de a mezőnyben így is akadtak, akik nem hagyták 3 körnél tovább élni ezt a szökést.
A befogás után újra együtt haladt egy körig a nagyjából 40 fős mezőny. Érezhető volt, hogy sokan belefáradtak a sok adok-kapokba. Lippai Marcell a csapattársak jóvoltából eddig pihenhetett a mezőnyben, de látva a versenytársak állapotát, úgy döntött, hogy a 17. körben a 3-as kanyarban kezdődő emelkedőn továbbviszi lejtőn gyűjtött lendületét, és egy határozott indítással eltávolodott a mezőnytől. A szerencsés pillanat sok rivális figyelmét elkerülte, így Marci a lankásabb szakaszon jelentős előnyre tudott szert tenni. Egyedül dinamikusabban tudta kikerülni a lekörözött versenyzők alkotta bolyokat, így a mezőnytől való időkülönbsége egy ponton elérte az egy percet is. Marci bőven látótávolságon kívül nem tudta pontosan milyen messze van, így egyenletesen erős tempóban falta a köröket a legjobbakban reménykedve, miközben a csapattársak hátráltatták az üldözést.
Az utolsó körök felé a mezőny fokozta sebességét, és csökkentette hátrányát Marcihoz képest, ám ez már nem volt elég a befogására, így 20 másodperc előnnyel ért be mindenki előtt. A csapat a mezőnyhajrában is remekült teljesített, Sasvári Dani abszolút második és U23 első helyet csípte meg, míg Pogi felnőtt második lett. Sasi dobogós helye ezred másodperceken múlott, felnőtt negyedik helyre sikerült beérnie.
Rimaszombat mellett került megrendezésre a Jarná cena elnevezésű verseny. Csapatunkat hárman képviselték: Olasz Laura, Lippai Marcell és Sáska Zoltán.
Éles rajt után Sasi kedvezményezett szökést, amihez ketten csatlakoztak: Tóth Norbert (Saxum), Stefan Toth (CK Rimavska Sobota).
Sasiék egyetértésben dolgoztak együtt a mezőny előtt, így a verseny közepére közel 3 perces előnyt alakítottak ki. Főleg Sasi és Tóth Norbert dolgoztak, mivel Stefan Toth csapattársai nagy létszámban voltak a mezőnyben, így neki nem volt annyira érdeke dolgozni a szökésért. Ekkor kezdődtek meg az emelkedők, ahol a mezőnyben is megindult a mozgolódás. Négyen szakadtak el a mezőnyből és alakítottak ki egy üldöző csoportot: Fejes Gábor (Spartak), Béres Stanislab (CEA Schwablik), Balciar Filip (CK Rimavska Sobota) , Nóta Stefan (CK Rimavska Sobota). Nagy tempóban haladtak a vezető hárma felé közeledve, utolsó 15 km-re már csak 1’20’’ maradt az előnyük.
Azonban az utolsó 15km hátszeles volt, így már nem tudtak akkora sebességkülönbséggel haladni az üldözők. Sasi és Tóth Norbert között sprintben dőlt el az első hely sorsa, ahol Sasi másodikként haladt át a célvonalon.
Lippai Marcell sajnos korai defekt miatt búcsúzott el a versenytől. Olasz Laura pedig súlyos bukásba keveredett. Laurának minél hamarabbi felépülést kívánunk!
Március utolsó hétvégéjén hazai sorunk is megkezdte Tihanyban a verseny szezont. Hosszú szervezési és felkészülési folyamat jellemzi az elmúlt időszakunkat, hiszen augusztus közepe óta egy stabil alapokra szervezett, megbízható, és motivált emberekből álló csapat létrehozásán dolgozott a csapat vezetés, célul kitűzve a tehetséges sportolók támogatását és magasabb szintű versenyeztetését. Novembertől kezdtük meg a közös felkészülést, rendszeres álló képességi és technikai edzésekkel, folyamatos megbeszélésekkel, majd február közepétől részt vettünk egy 10 napos horvátországi edzőtáborban, ahol lehetőségünk nyílt alaposabb képet kapni az edzésadatok részletes és személyes elemzése által a versenyzőink aktuális állapotáról és képességeiről.
A Tihany Kupát megelőző héten kialakított csapattaktikának megfelelően, csapatunkat Balogh András, Lippai Marcell, Németh Zsolt, Sáska Zoltán, Sasvári Dániel képviselte.
Igen népes mezőny jelent meg a kedvezőtlen időjárás ellenére is a Tihanyi Apátságnál, vegyes összetétellel; számos egyéni, erős induló állt rajthoz és kevés csapat. Mellettünk csupán egy külföldi csapat jelent meg nagyobb létszámban, illetve a Zengő SE és a Bátorfi Trek Team képviseltette magát.
Az éles rajttól kezdve folyamatosan elől helyezkedtünk és finoman tapogatóztunk, ki milyen formában lehet. Számos akció volt az első körben, de az erre kijelölt versenyzőink azonnal reagáltak a megmozdulásokra és sikerült minden támadásba beletennünk a kerekeket. Az egész verseny kapcsán meghatározó volt, hogy a sík részeken kevés próbálkozás történt, azonban az emelkedőkön egymást érték a ritmusváltások. A verseny közepére lehetett érezni, hogy a mezőny elveszti korábbi lendületét, ezt kihasználva döntött szökési próbálkozás mellett a Kőbánya Cycling Team versenyzője, amire a DKSI csapatából Sípos Máté reagált érdemben. Erről sajnos lemaradtunk, így közel egy körön keresztül az üldözési feladatkört is magunkra kellett vállalnunk. Viszont mivel nem sikerült nekik jelentősen eltávolodni, folyamatosan szem előtt tudtuk őket tartani.
Hatodik körre újra együtt volt a mezőny. Az Apátság felé vezető mászásnál Marci vette el a kedvét a versenyzőknek a lószoktól az általa diktált tempó révén, ekkor sokan leszakadtak már a mezőnyről, innentől fogva a tempó nem is igazán esett vissza a hetedik kör kezdetéig sem. Az alkalmas pillanatot kihasználva, az emelkedőn Sasvári Dani tempóból el tudott haladni a mezőny mellett, a későbbiekben fokozatosan emelve fölényét, mialatt a csapat többi tagja sikeresen kontrollálta a megmaradt mezőnyt és az üldözési törekvéseket. Dani végül több mint egy perces fölénnyel, egyedül ért célba és ezzel magabiztosan szerezte meg az első győzelmét a csapatnak 2018-ban.
Nem utolsó sorban pedig Dani rövid beszámolója a versenyről:
“A csapatból 5-en vágtunk neki ennek a hideg, télies versenynek. A célunk megvolt, erősek és motiváltak voltunk.
Próbáltam mindig a mezőny elején helyezkedni és figyelni az eseményeket. A csapatom nagyon sokat dolgozott elől és nem engedtünk el egy elmenést sem.
A 9 körből a 5. és 6. kört elég erősen meghúztuk és a lejtőn is próbáltam nagy tempót menni, hogy ne tudjon a mezőny pihenni. Végül a 7. körben a Rév emelkedő elejétől kibújtam a sorból és elkezdtem kemény tempót menni. Nem tudott jönni senki és egyedül elszakadtam a mezőnytől. Tudtam, hogy van még hátra 35 km-em, ezért erre a távra osztottam be az erőmet és mentem egy folyamatos tempót. 3 köröm volt hátra, de a mezőny egyre csak messzebb volt tőlem és már nem is láttam őket. Ekkor kezdtem elhinni, hogy megtudom csinálni. Az utolsó körben még egy kicsit emeltem a tempót, hogy biztosan hazatudjak érni. Sikerült! Régi nagy vágyam vált valóra, hogy megnyertem a Tihany kupát szökésből. Köszönöm a csapatnak, a szurkolóknak az óriási segítséget. Nélkületek, nem ment volna.”
