Augusztus 4-én Kincsesbányán a rendezték meg a “Master Országos Bajnokság”-ként elhíresült Bringa Fieszta versenyt. Csapatunkból persze csak az elit korcsoportban voltunk érdekeltek, hisz a huszonéves Sasvári Dani és Lippai Marci álltak tőlünk rajthoz.
6-szor kellett megtenni a 121 m szintemelkedésű 17 km-es kört. A pálya fő nehézsége egy enyhe emelkedő rögtön az elején, amely egy szembeszeles részre vezet. Innen rossz minőségű utakon kellett leereszkedni, hogy aztán ráforduljunk a hátszeles sík részre. Kincsesbányára érve egy jobb kanyar fordít rá a célegyenesre, ahol a mezőny a Penco standja előtt száguldva kezdheti meg újra az emelkedőt.
Két résztvevővel rajthoz állva nem tervezhettük kontrollálni a versenyt, inkább a második felére próbáltuk tartalékolni energiáinkat. Négy körön keresztül látszódott is, hogy a mezőny minden próbálkozást rövid pórázon fog tartani, senki nem került látótávolságon kívülre. Ez kedvét is szegte a komolyabb támadásoknak, így nem nagyon fáradt ki senki.
Dani az ötödik kör elején próbálkozott elmenni egyedül, de 10 másodperc körüli előnynél többet nem tudott szerezni, és hamar befogták. Ideálisabb szélre számítva a kör végén is kísérletet tett az elgurulásra, ekkor Csomor Zoltán társaságában, ám ezt is utolérték még a kör vége előtt.
Az utolsó emelkedőn Marci állt előre az emelkedőn erős tempót diktálva, valamilyen szelekcióban reménykedve, de ez nem bizonyult túl sikeresnek. A döntő elmenés az emelkedő utáni szembeszeles “fennsíkon” kezdett kialakulni 4 fővel, ám nem tűnt túl életképesnek, folyamatosan látótávban körülbelül 10 másodperc távolságra voltak. A lejtő végén az előnyük drasztikusan le is csökkent, szinte már karnyújtásnyira voltak – amiért Dani is sokat dolgozott -, ám arra nem maradt elég erő, hogy fel tudjunk ugarni rájuk.
A hátszéles részre érve a szökevények eltávolodtak, és már nagy tempóban sem sikerült felérni rájuk. Nekünk csak a mezőnyhajrába volt lehetőségünk beleszólni, ahol Dani hajszál híján tudott elkerülni egy bukást, Marci pedig túl hátulról indult, hogy dobogós helyért küzdjön. Végül elit korcsoportban a 4. és 6. helyet sikerült elhozni.
Köszönjük a támogatást a Narkenak és a Geberitnek, a Ceglédi Autóháznak a kényelmes utazást biztosító Skoda Octaviát, a Penconak pedig a tápellátást!
Idén újra megrendezték a pécsi négy futamos kupasorozat első etapjaként a Komló Nagydíjat. Az elit1 és elit2 mezőnynek 7 kört kellett teljesíteni a 15 km-es, körönként több, mint 200 m szintet tartalmazó pályán. Helyismeretünk a tavalyi OB tapasztalataira épült. A komlói kört rövid, nem túl meredek emelkedők tarkítják, így első ránézésre nem is tűnik nehéznek a verseny. De a köröket róva a szint is gyorsan gyűlik, így hamar görcshatár közelébe lehet kerülni.
A csapatot Andris, Dani, Marci, Pogi és Solt képviselte, hasonló számú segítővel kiegészülve, Misi, és Solt családja személyében.
Az időjárás előrejelzés esőt ígért, ami a rajt után pár perccel meg is érkezett és bő két órán keresztül ki is tartott. Utána már csak a párás idővel kellett megküzdeni a pálya és a vizes út kihívásain felül.
Az éles rajt ellövése után rögtön megindultak a támadások. Dani, Marci, Pogi és Andris kontrollálták a támadásokat, levadászták az eltávolodó szökéseket és segítettek Soltnak biztonsággal helyezkedni a vizes lejtmenetekben. Ha picit megpihet a mezőny, Marci felfelé, Andris lefelé már indította is a támadásokat.
A 3. körben sikeresen eltávolodott a mezőnytől egy ígéretes szökés: Balogh Lui, Istlstekker Zsolt, Csomor Zoltán (aki már korábban előre került), Pogi és Dani. Ekkor Marci és Solt kontrollálták a mezőnyt, ahol nem volt meg az összhang, így látszott, hogy ez a szökés haza fog érni. A sikondai emelkedőn megindultak a lószok a mezőnyben, amire Solt kontrázott és 5 perc küzdelem árán felért a döntő elmenésre.
Fotó: Kóró Anna
Innentől Marci számára a mezőny kontrollálásáról és defektjének elhárításáról szólt a verseny, közben Pogi az elit2 győzelemért küzdött, valamint Dani és Solt az abszolút győzelemért.
Solt beszámolója a szökéből: “Miután elment Danival és Pogival a nap szökése, Marcival elkezdtük bomlasztani a mezőnyt. A sikondai emelkedőn mondta Marci, hogy most már csak nyélen kontrollálnunk kell a mezőnyt, de a fiatal szekszárdiakban dolgozott az adrenalin és elkezdtek lószolgatni felfelé. Az egyikbe pont beletettem a kereket és 500W-on végig toltam a dombot, majd kis lejtő után nyélen felértem a spiccre a síkon. Közben begyűjtöttem a szökésből kiszakadó Pogit és őt is visszavittem az elejébe. Innentől igyekeztek sokat pihentetni engem a csapattársaim, s végül Pogi és Csomi megúszott. Így 4-en maradtunk 3 körre. Lui az 5. kör végén ki is szállt a versenyből, fölényesen megnyerve korcsoportját. Innen kezdődött csak az igazi izgalom. A jó formát mutató Istlstekker Zsoltot kellett lerázni. Danival felváltva támadtunk felfele, lefele és síkon is. Dani lejtmenetes támadásánál megúsztam, kicsit meg is ijedtem, hogy elúszik a verseny, de a vizes kanyarokat elhagyva bekattant az 53-11 és gyorsan felértem. Volt vagy 10 km/h sebesség különbség, így lendületből támadtam is és a síkon sikerült eltávolodnom. A 6. körben kb 1:30 volt az előnyöm, amit a befutóra sikerült 3:20-ra növelni.”
“Nehéz verseny volt, sok holtponttal és majréval az eső miatt, de a csapat és a segítők támogatásával sikerült szép eredményt elérni!”
Dani is megérkezett 3. helyen, és Pogi is elhozta az elit2 korcsoport dobogó legfelső fokát.
Köszönjük a támogatás a Narkenak és a Geberitnek. A Ceglédi Autóház autójával kényelmesen telt a 440 km utazás, és a Penco Hungary tápanyagainak segíségével éberek maradtunk a legcsúszósabb kanyarokban is.
Idén az AKESZ futamok közé újonnan bekerült a Zoárd Napi Kerékpárverseny. Az Amatőr Kupa ezen megmérettetése nem szerepelt versenynaptárunkban, de Soltnak lehetősége adódott, hogy részt vegyen a Budapesttől 280 km-re rajtoló vásárosnaményi versenyen.
A pálya ezúttal egyértelműen a sík menőknek kedvezett. Lényegében egy rövid húzódás sem található a 84 km-es verseny nyomvonalán, cserébe van egy-két éles kanyar, ami lehetőséget ad a támadásokra. Ha a táv és a szint nem is nehezítette a versenyzők dolgát, a 36 fokkal sokan megszenvedtek.
Solt beszámolója: „A hegyek kedvelőjeként volt bennem némi félsz a verseny kimenetelét illetően. Síkon nagyon nehéz ellépni, ha a mezőny sprintre szeretné hozni a futamot. Mivel jelentős oldalszél nem volt, egyetlen lehetőségnek azt láttam, hogy minden kanyar előtt meghúzom a sort, majd egy gyors kanyarvételt követően a kigyorsítást sem spórolom el.
30 km alatt ez meg is tette a hatását, és Mészáros Zoltán (Bakony Bike), valamint Horváth Zsolt (Vini Bike) társaságában sikerült ellépni a mezőnytől. Eleinte viszonylag nagy erőket mozgósítva forogtunk, míg el nem távolodtunk 2 percre, aztán kezdtem egyre gyengébbeket vezetni. A hosszú szökés alatt elég időm volt kigondolni, hogy mikor kéne támadnom, ha nem szeretnék sprintelni a végén. Ennek fényében a 3 km-es táblánál nyomtam egy sprintet, majd beálltam egy erős időfutam tempóra az enyhe oldalszélben. Sikerült leszakítani szökevény társaimat és elsőként gurulhattam át a célvonalon.
Köszönet a csapatnak a taktikai megfontolásokért, a támogatást a Narkenak, a Geberitnek, a Ceglédi Autóháznak. Köszönet a Penconak az életmentő sótablettákért, és barátaimnak: Juditnak és Tibinek, hogy figyelmembe ajánlották a versenyt!”
Június első vasárnapján került megrendezésre Magyarország leghosszabb távú amatőr országúti versenye, az ikonikus Balaton kerülő, 200 kilométer hosszú Tour de Pelso. Csapatunk négy fővel képviselte magát: Lippai Marcell, Popovics Gergely, Sasvári Dániel és Szabó Bálint Solt személyében. A nagyrészt sík pálya és a táv ideális felkészülést biztosít az idei Országos Bajnokságra.
Kellemesen meleg idő várt minket, szinte tökéletesek voltak a körülmények. A verseny izgalmasnak ígérkezett, hisz erős konkurencia képviseltette magát a tavalyi győztes és az idei Félsziget Kupa bajnokának jelenlétében.
A döntő elmenés a Balatonkeresztúri emelkedőnél alakult ki, ahogy az utóbbi két évben is. A szökésben 2 csapattagunk mellett (Marci és Solt) 2 Edo Bike-os (Blazsó Márton és Bozsik Bence) valamint a fantasztikus erőben lévő Balogh Lajos (Sólyom Bike Team) vett részt. Szoros egyetértésben dolgozott mindenki, amire szükség is volt, mert az előnyük csak lassan növekedett. Az északi parti szembeszél nem kedvezett nekik és csak nagy nehezen sikerült eleinte egy perces előnyt kiharcolni 40 kilométer alatt, ami Badacsonynál le is csökkent kevesebb, mint fél percre. Innen újra növelték a tempót, hogy eltávolodjanak, így nőtt meg az előnyük 3 percre, de ez rengeteg energiát emésztett fel. Az üldöző mezőnyt eközben Pogi és Dani igyekeztek kontrollálni.
Marci és Solt, Bozsik Bence társaságában 180 km-nél leszakadtak Blazsó Mártonról és Balogh Lajostól, így elúsztak győzelmi esélyeink. Dani és Pogi a főmezőnnyel érkeztek és Daninak a sprinten az abszolút 6. helyet sikerült elhoznia. Közben Marci hősiesen beküzdötte magát a célba, Solt azonban feladni kényszerült a versenyt.
A befutó után tésztaparty keretében szusszantunk egyet. Végül vettünk egy frissítő fürdőt a 16 fokos Balatonban. Sajnos ezen a hétvégén nem jól jött ki a lépés, legközelebb a Tour de Zalakaros keretein belül lesz lehetőségünk szépíteni.
Köszönjük szponzorainknak a támogatást: a Ceglédi Autóháznak, a Penconak, a Narkenak és a Geberitnek.
Május 12-én két fővel (Lippai Marcell, Sasvári Dániel) indult el a csapat az először megrendezett Orfűi Kritériumon. A pálya a tó körül, 6,16 kilométeren húzódott, és 20 kört kellett megtenni rajta. Az össztáv így 123 kilométerre jött ki, és a terep hullámossága miatt összesen 600 méter szintemelkedést is tartalmazott.
Éjszaka és reggel esős idő volt így kissé nedves útfelületre számítottunk, de a verseny idejére már tiszta kellemes hőmérsékletű időt ígértek a meteorológusok. Nagyjából ez így is volt, csak egy kisebb zápor kapta el a mezőnyt pár körön keresztül.
Kis létszámunknál fogva csak reagálni terveztünk a támadásokra, de a rajt ellövése után nem sokkal már mi is próbálkoztunk, hogy lássuk, kik veszik fel az üldözést.
Egy ígéretesebb megmozdulásnak tűnt, amikor Dani és Marci kettesben tudtak eltávolodni az 7. kör környékén, de ez nem tartott sokáig, mert három erős sporttárs hamarosan csatlakozott hozzájuk. Ez a helyzet is rövid életűnek bizonyult, mert később a mezőny is felért.
Végül Dani tudott a döntő elmenésbe bekerülni. Így számolt be erről:
A 10. kör környékén kialakult egy 2 fős szökés elől, amit elengedtünk. A 13. körben még hárman el tudtunk gurulni a mezőnytől, és pár kör alatt fel is értünk rájuk. Az összhang megvolt, és szépen növeltük az előnyünket körről körre. Közben számunk megfogyatkozott technikai problémák miatt, és az utolsó 5 körre már csak hárman maradtunk. Ebből a két másik versenyző Szilágyi Tomi és Csomor Zoli voltak. Mindig nagyon figyeltem őket, hogy nem akarnak-e még betámadni engem? Kezdtem érezni, hogy lassulnak és fáradnak már, ezért nem akartam a véletlenre bízni a dolgot: 2 körrel a vége előtt belószoltam őket egy kis dombon, és sikerült is elszakadnom. Innen már csak 12 kilométerem volt hátra, amit egyedül abszolváltam, és szép, nagy előnnyel a mezőny előtt értem be az első helyen.
Gratulálunk Daninak és köszönjük szponzorainknak a támogatást: a Ceglédi Autóháznak, a Penconak, a Narkenak és a Geberitnek.
Április 13-án rendezte meg az újonnan alakult K3 SE első kerékpár versenyét, melyre csapatunkat is meghívták. Hárman indultunk a bárdudvarnoki rajtra: Lippai Marcell, Sasvári Dániel és Szabó Bálint Solt.
Már előre látszott a rajtlistából, hogy létszám-hátrányban leszünk más csapatokhoz képest. Ezt figyelembe véve szeles, száraz időre számítva dolgoztuk ki a taktikánkat, ám a verseny napja mást tartogatott számunkra. A helyszínre érkezve 5 fok és eső várt ránk. A pálya sem kedvezett nekünk, mert a majdnem teljesen sík terep egy nagyon rövid dombbal kevés lehetőséget adott a mezőny megrostálására, valamint a táv is rövid – 70 kilométer – volt.
Köszönjük az Skoda Octaviát a Ceglédi Autóháznak
Az erősen vizes időjárásban nem akartunk már a verseny előtt átázni, így a szokásos bemelegítő tekerésünk elmaradt, ezt a Ceglédi Autóház által biztosíott Skoda Octavia ülésfűtésével próbáltuk bepótolni.
Kihívás az esőben
A lassú rajt után már az első kilométeren szétfagyott mindenki összes testrésze, a tapintás érzékének megszűnése az ujjakban megnehezítette a fékváltókarok kezelését. Az első kör folyamatos támadásokról és kontra-támadásokról szólt. Solt és Marci is többször is szökésbe került, de a mezőny nem akarta őket messzire elengedni. Még így is sikerült felmérni a pálya sajátosságait, a szelet és a további támadásokra alkalmas helyeket.
Második körre jégkockásodott a mozgásunk, mindenkit megviselt a hideg, esős időjárás. A támadásokon is kicsit meglátszott ez, számuk lecsökkent, vagy csak 1-1 szóló embert engedett el látótávolságba a mezőny pihenősebb üldözés keretében. Dani sajnos feladni kényszerült a versenyt, mert átfagyott az átázott ruhájában, és technikai problémái is adódtak. Solt és Marci továbbra is próbálkozott, ahogy a kiskorpádi kanyarhoz közeledtünk a szembeszeles rész végén. A kanyar után Marci el is tudott szakadni egy kis ideig, de itt még utolérte a mezőny. Az utolsó forduló Kaposfőnél egy technikásabb részt tartalmazott egy éles sikánnal és egy rövid dombbal a végén, Marci itt indította végső támadását. A technikás részt gördülékenyebben tudta venni, mint az üldüző boly, az emelkedőbe pedig minden maradék erejét beleadta, így az utolsó három kilométeren egyedül haladva végül 3 másodperccel ért célba mindenki előtt.
A győzelmes befutóról videó is készült, amiért köszönet Molnár Gábornak:
Köszönjük szponzorainknak a támogatást (Narke, Geberit), hogy ilyen zord körülmények között is kényelmes autóval utazhatunk (Ceglédi Autóház), és megfelelő táplálkozással rendelkezünk (Penco Hungary) .
