Idén újra megrendezték a pécsi négy futamos kupasorozat első etapjaként a Komló Nagydíjat. Az elit1 és elit2 mezőnynek 7 kört kellett teljesíteni a 15 km-es, körönként több, mint 200 m szintet tartalmazó pályán. Helyismeretünk a tavalyi OB tapasztalataira épült. A komlói kört rövid, nem túl meredek emelkedők tarkítják, így első ránézésre nem is tűnik nehéznek a verseny. De a köröket róva a szint is gyorsan gyűlik, így hamar görcshatár közelébe lehet kerülni.
A csapatot Andris, Dani, Marci, Pogi és Solt képviselte, hasonló számú segítővel kiegészülve, Misi, és Solt családja személyében.
Az időjárás előrejelzés esőt ígért, ami a rajt után pár perccel meg is érkezett és bő két órán keresztül ki is tartott. Utána már csak a párás idővel kellett megküzdeni a pálya és a vizes út kihívásain felül.
Az éles rajt ellövése után rögtön megindultak a támadások. Dani, Marci, Pogi és Andris kontrollálták a támadásokat, levadászták az eltávolodó szökéseket és segítettek Soltnak biztonsággal helyezkedni a vizes lejtmenetekben. Ha picit megpihet a mezőny, Marci felfelé, Andris lefelé már indította is a támadásokat.
A 3. körben sikeresen eltávolodott a mezőnytől egy ígéretes szökés: Balogh Lui, Istlstekker Zsolt, Csomor Zoltán (aki már korábban előre került), Pogi és Dani. Ekkor Marci és Solt kontrollálták a mezőnyt, ahol nem volt meg az összhang, így látszott, hogy ez a szökés haza fog érni. A sikondai emelkedőn megindultak a lószok a mezőnyben, amire Solt kontrázott és 5 perc küzdelem árán felért a döntő elmenésre.
Innentől Marci számára a mezőny kontrollálásáról és defektjének elhárításáról szólt a verseny, közben Pogi az elit2 győzelemért
küzdött, valamint Dani és Solt az abszolút győzelemért.
Solt beszámolója a szökéből:
“Miután elment Danival és Pogival a nap szökése, Marcival elkezdtük bomlasztani a mezőnyt. A sikondai emelkedőn mondta Marci, hogy most már csak nyélen kontrollálnunk kell a mezőnyt, de a fiatal szekszárdiakban dolgozott az adrenalin és elkezdtek lószolgatni felfelé. Az egyikbe pont beletettem a kereket és 500W-on végig toltam a dombot, majd kis lejtő után nyélen felértem a spiccre a síkon. Közben begyűjtöttem a szökésből kiszakadó Pogit és őt is visszavittem az elejébe. Innentől igyekeztek sokat pihentetni engem a csapattársaim, s végül Pogi és Csomi megúszott. Így 4-en maradtunk 3 körre. Lui az 5. kör végén ki is szállt a versenyből, fölényesen megnyerve korcsoportját. Innen kezdődött csak az igazi izgalom. A jó formát mutató Istlstekker Zsoltot kellett lerázni. Danival felváltva támadtunk felfele, lefele és síkon is. Dani lejtmenetes támadásánál megúsztam, kicsit meg is ijedtem, hogy elúszik a verseny, de a vizes kanyarokat elhagyva bekattant az 53-11 és gyorsan felértem. Volt vagy 10 km/h sebesség különbség, így lendületből támadtam is és a síkon sikerült eltávolodnom. A 6. körben kb 1:30 volt az előnyöm, amit a befutóra sikerült 3:20-ra növelni.”
“Nehéz verseny volt, sok holtponttal és majréval az eső miatt, de a csapat és a segítők támogatásával sikerült szép eredményt elérni!”
Dani is megérkezett 3. helyen, és Pogi is elhozta az elit2 korcsoport dobogó legfelső fokát.
Köszönjük a támogatás a Narkenak és a Geberitnek. A Ceglédi Autóház autójával kényelmesen telt a 440 km utazás, és a Penco Hungary tápanyagainak segíségével éberek maradtunk a legcsúszósabb kanyarokban is.
